vissza a főoldalra Tovább a 12-16oldalra

Szüntessük meg a járdákat!

Avagy ne költsünk járdára, szereljünk lámpát az emberek hátára!

Szánkózom, szánkózom, szánkózom, siklok a havon, suhanok rajta, úgy érzem soha nem állok meg. Pedig semmi tempóval kezdtem bele. Mégis úgy érzem, mint ha gyorsulnék. Talán élvezhetném is, ha nem autóban ülnék, ha nem aggódnák annak a három embernek az életéért, akik nekem háttal, mit sem sejtve jókedvűen egymás mellett sétálnak előttem. Az gondolják, majd kikerül, aki járművel jön. Én is azt gondoltam, míg balról ki nem tolatott a másik autó. Most meg szánkózom, állnak a kerekek, még az ütközést a másik autóval is vállalnám a gázolás helyett, de az autó kormányozhatatlan. Nyomom a dudát kínomban. Mindnyájan a havas gyáli aszfaltozott utcán, úttesten haladnánk, és találgathatnak kinek a rokonsága csuklott, miután megúsztuk valahogy?

A nyolcvanéves néni pedig ott lapátolja a havat a kiépített járdán, hagy járjanak az emberek.

Fékút, látásviszonyok, ittas vezetők? Ezekről a gyáli gyalogosoknak fogalmuk sincs.

Felteszik az életüket arra, hogy majd ki kerül, aki jön. Nem kell a járda! És mennek az aszfalton! Háttal. Ne is lássák, ki üti el őket! Hát nem látja a hülye autós, hogy itt megyek fekete divatos ruhámban, a sötétben? Van lámpája!

Majd a kórházból, vagy a temetőből megállapítják a járókelők, nekik volt igazuk! Hiszen az autósnak mindig a látás és útviszonyoknak megfelelő sebességgel kell hajtani!

Igen, a józanoknak!

Gyálon van vagy ötven kocsma, mindig állnak előttük autók is esténként. Gondolják, hogy ezek gazdája gyalog megy haza, vagy látásjavító Bambit iszik?

Mi van, ha józan az autós, lassan megy, de elromlik a fék pont akkor, pont ott? A gyalogos felteszi erre az életét? Gyálon igen!

A járdákat lassan benövi a fű, ne költsünk járdára, szereljünk lámpát az emberek hátára!

Szedjük fel a járdát, vessünk a helyére krumplit. Vagy szélesítsük ki és járjanak ott az autók, úgyse jár ott gyalog senki.

-e-

Horgászok eredményei és tervei

A szerkesztő kérdéseire a Peremvárosi Horgászok Egyesületének elnöke, Siklósi Béla válaszol.

-Mit csinál a horgász, ha beáll a jég, lehull a hó?

A legtöbbje ilyenkor sarokba teszi a felszerelést. A gondosabbja már most készül a jövő szezonra, karbantartja a horgász eszközeit, a legeltökéltebb még ilyenkor is kilátogat és igyekszik megfogni a karácsonyi halát. Mérleget készít, tervezi a jövő évi teendőket. Amely az idei eredményeinket illeti, minden tervezett telepítésünket végrehajtottuk. Október közepéig 130 mázsa halat helyeztünk a tóba. Ezer darab előnevelt, valamint hat süllőfészekből felcseperedett egynyaras süllővel gazdagítottuk halállományunkat. Látogatóink száma 5630 fő, és ha hozzá számítjuk a családtagokat is, ennek a duplájával is számolhatunk. Horgászaink a szezon alatt 86 mázsa halat fogtak ki ebből nemes hal, 65 mázsa többségében ponty, egyéb halból 21 mázsa kerül a szákba. Az áttelelő halállományunk közel 45-50 mázsa. Levegőztetésük, őrzésük, non-stop felügyeletet igényel, amelyet három főállású munkatársunk lát el. Most a téli hónapokban, amíg lehet jégmentesen tartjuk a vizet. Rendbe tesszük a partot, a horgász állásokat.

-És a hátunk mögött, erről a “rekultivációnak” keresztelt szemétdombról mit tud?

Már az is biztató, hogy papíron rendeződtek a dolgok. Akként módosult a terv, hogy már nincs szó a tó betemetéséről. A tájba illő rendezés munkálatainak végső egyeztető megbeszélései a terület kitűzése októberben megtörtént. Azóta lehullott a hó és horgászaink reményei is elszálltak a költöző madarakkal együtt, hogy itt az idén valami érdemleges történne. Persze az elnök optimizmusa töretlen. Beszélő viszonyban vagyunk a feltöltést végzőkkel és a terület mostanáig hivatalos kezelőjével az Utiber Kft-vel. Tavaszig változást ígérte, mely szerint legalább a part felöli rész elviselhetőbb képet kap és a feltöltést is folytatják.

-Elnök Úr! Mire számíthatnak a horgászok a jövő szezonban?

-A horgászok csak úgy mint az ország legtöbb, otthonát, környezetét, hazáját szerető polgára maguk szerény lehetőségei szerint tenni akarnak a Millenium tiszteletére. A Peremvárosi Horgásztó és Pihenőpark tervei szerint jövőre, a partrendezést követően folytatjuk a fásítást. Végre elhelyezhetjük a rönkből készült padokat és a tűzrakó helyeket, amelyből egyelőre tíz-tíz darabot tervezünk készíteni, illetve vásárolni. Ez volna az első üteme a pihenőpark létesítésének. A következő lépcső akkor valósulhat meg, amikor is a feltöltést befejezték és termőfölddel borították a területet. Akkor pedig a megtervezett füvesítés és ligetszerű a talajviszonyokat elfogadó fa és cserje telepítés, majd rönkjátékok elhelyezése lesz soron. Mindezt az egyesület saját erejéből és horgászainak közös összefogásából képes megteremteni. Amihez esetleg Gyál város beleegyezését és segítségét kérnénk az a Kisfaludy utcát és a pihenőparkot összekötő fából ácsolt híd elkészítése lenne. Ezt követően immár újból, mint ez korábban is gyakorlat volt jöhetnek a környékbeli iskolák gyermekei és természetesen a park megteremtői a horgászok és családtagjaik és bárki, akinek majd e szebbé tett környezet kikapcsolódást, kellemes sétát nyújthat.

A legfontosabb majdnem kimaradt. Horgászaink kérésére a jövőben gyakoribbak lesznek a telepítések. Terveink szerint kéthetente pótoljuk a horogra akadt pikkelyeseket, természetesen mindig nyilvánosan, úgy hogy jó előre kiírjuk a telepítés napját.

Szeretném a gyáli horgászainknak a figyelmében ajánlani, hogy a tagsággal kapcsolatos teendőket a Gyál, Babits M. u. 1 szám alatt, Sárai Jánosnál is intézhetik. Végezetül szeretném megköszönni a város horgászainak segítségét a tó rendben tartása érdekében kifejtett munkájukért kívánok valamennyiüknek Boldog Karácsonyt és békés, horgászzsákmányban bővelkedő Új Esztendőt!

-Köszönöm a tájékoztatást. Mi egyebet kívánhat még a szerkesztő a horgászoknak, váljanak valóra környezet építő és szépítő terveik.

Lakásmaffia Gyálon?

A fővárosban kezdték áldásos tevékenységüket, de ott már lépéseket tettek ellenük.
Egy ügyosztályra futnak be különböző kerületekből a panaszok, és így jobban átláthatók az összefonódások. Igaz felszámolásukról még nem beszélhetünk, visz
ont kellemetlenkednek már nekik a hatóságok. Így aztán vidékre orientálódnak leginkább. Ezért például Gyál, egy aranybánya nekik. Azért is, mert sok a lecsúszott ember. Olyanok, akik régen, a -ne gondolkozz, csak dolgozz- rendszer idején, összehoztak egy házat OTP kölcsönnel és annak kamatos kamatával egy életre. Sokan közülük már ötven év felettiek, vagy nyugdíjasok. Ma már negyven felett nem könnyű munkát találni. A munkaadók tudják, napi 12 órát, meg hétvégén is, nem lehet dolgoztatni, csak fiatalt. Ebben a korban nem túl sok választás van. Lehet valaki önálló vállalkozó, ha van miből, vagy zsebre tenni az egót, és bármilyen munkát alkalmiban elvállalni. Ez utóbbit, sok évtizedes szakmában eltöltött idő után sokan nem vállalják, győz a büszkeség és az alkohol. Ekkor kezdődik az egész, beindulás a lejtőn. A lejtő alján ott dörzsöli a kezét a lakásmaffia.
Először ami eladható, az fogy el. Aztán a házastárs unja meg a nyomort és az alkoholos vitákat. Vagy máshová, vagy az élők sorából távozik. A közüzemi és OTP számlák meg csak jönnek-jönnek. Egyre több a követelődző.
A villany, a gáz, a volt házastárs. Jól jön ilyenkor az újdonsült barátok segítsége. Akik ilyenkor “véletlen” előkerülnek.
Kedvesen fizetnek egy-egy italt,

- na mond el a gondodat barátom!

Nagyon segítő készek.

-Nem tudod kitenni elvált társadat? Nem gond, mi így is megvesszük részedet. Persze egy csomó ügyvédi, meg papír munka, de mi segítünk, nem szeretjük látni a szenvedést, barátok vagyunk ugye? Na idd még ezt meg, és itt írd alá ezt a papírt, majd holnap ráírjuk amit kell. Mi majd oda költözünk, és a többit bízd ránk. Ja, és nem tudsz véletlen magányos nyugdíjast? Szívesen fizetjük az OTP-jét, elmaradt számláit is. Majd megvesszük a házát, szerzünk neki egy kis aranyos olcsót vidéken, és a különbözetből majd jól megél, azt majd adjuk később. Na itt írja alá mamika…, hogy mi van a papíron? Hát ne nézzen csalónak, itt mindenről papírnak kell lenni. Mi nagyon rendesek vagyunk, annak a baráti házaspárnak is fizettük annyi italt, amennyit megbírtak inni, mert fáztak, hetek óta nem volt tüzelőjük szegényeknek.., mi fektettük le utána őket…, olyan jó kedvük volt, lehet, megfagytak volna, ha be nem gyújt valaki a kályhába. Így csak az egyik halt meg füstmérgezésben, mert félrebillent az a fránya kályhacső. Nehezen is tudtuk kimeszelni a lakásukat a sok korom miatt, amikor beköltöztünk. Mi rendesek vagyunk, az évek óta elhagyott házakat is rendbe hozunk, lebontjuk, kiírtjuk a gazt is, úgy, hogy a volt tulajdonos örökösei sem ismernek rá mire lezajlik a hagyatéki, csak némely helyen ezek a kötözködő szomszédok…, még szerencse, hogy mindig van papírom a vételről. Felvesszük a komám nevére a szocpolt, és összedobunk egy normális házat. Még jó, hogy ilyen rendes az állam meg az OTP, mert mi is szegények vagyunk, de nagy könnyebbség a nyolc gyerek is, amikor támogatás kell. Csak ne lennének olyan rosszindulatúak az emberek. A múltkor is segítettünk a havernak, megvettük a házát, utána dicsekedett a kocsmában a jó üzlettről másoknak, azok meg rögtön azt mondták neki, hogy hiányzik egy nulla az adás-vételiről, amit aláirt. Most mondja meg, honnan tudhatná egy kapatos ember mi mennyit ér? Rosszindulatúak is velünk az emberek, pedig szorgalmasak vagyunk. Régen az úttörők gyűjtötték a fémet, ma már nekünk kell ezt is tenni. A gyerek nagyon szereti a kék meg a piros Ladát, mondtam neki, gyűjtsél fiam. Gyűjtött magának hármat is, de mindig összetöri, vagy kabriót készít belőle. Szereti a sebességet a vezetésben meg a gyűjtésben is. Ha nincs rá írva, hogy ne vidd el, ő rögtön begyűjti. Bár egy kicsit gyengén ír. A választáskor a kopogtatóra is azt írta hor gula. Pedig most elkezdte már a harmadikat a felnőtt iskolában miután megpofoztuk, a tanárát.

Kedves olvasó! A felelősség a miénk is, ha közömbösen nézzük a környezetünkben, szomszédukban a “segítőkész” emberek megjelenését. Sajnos a soron következő leendő áldozatok már valószínűleg nem olvasnak újságot. Ha nem figyelünk, miránk sem fognak majd, ha ne adj isten, egyszer rászorulunk.
-sze-

GÁZ VAN ? !

" ... Az emberben higgy mindenekelőtt! " / Nazim Hikmet /

Higgyek? Én hittem, próbálok hinni, de ez a hitem egyre inkább inogni látszik.
Végre péntek! Öt óra. Hazamehetek, ezt az estét pihenéssel, kikapcsolódást nyújtó foglalatosságokkal szoktam tölteni.
A hó is leesett, sok hó, amit kellemetlen időjárás kísér. Sebaj, annál jobb lesz a meleg szobából nézni a sűrű hóesést. Egyetlen dolog nyugtalanít. 26 éves fiam úton van. Vidéken. 200 km oda, ugyanannyi vissza. Mennie kellett, a munkája oda szólította. Első dolgom lesz felhívni - határozom el.
Nem így történik. Belépek a konyhába. Mi ez az erős szag? Gáz! Ez bizony gázszag! Hoppá, már megint elaludt az őrláng! Nem esek kétségbe, ablaknyitás, telefon, máskor is volt már itt gázszerelő, megbízha
tó, lelkiismeretes ember.
Most nincs szerencsém, városunktól messze dolgozik éppen, de rögtön ajánl maga helyett mást. Újabb telefon, ő sincs a környéken, de ígéretet kapok, megnyugszom. Főcsap elzárva, ablak nyitva. A fiam úton hazafelé, ígéri, óvatosan vezet. Nem nyugtalanítom az én problémámmal. Kimegyek, havat lapátolok, azzal is telik az idő.
Nyolc óra. Ablak nyitva. Már nincs is gázszag. Várok. Türelmesen, tudom, hogy nehéz most az utakon. Negyed kilenckor óvatos telefon, akit várok nem ért még haza /remélem, nem történt semmi baja /.
Nincs mi tenni, telefonkönyv. Telefonálok, aztán újra telefonálok, ismét és ismét. Már a tizediknél tartok. Segítenek a helyi Ügyfélszolgálattól, a Polgárőrségtől, segítenek a focizó "Fegyesek", sőt már Vecsésről is. Hi
ába. Telefon a gyereknek, ez sem nyert. Fél tíz van. Feladom. Aki nyolc órakor nem ült kocsiba, az most sem fog.
Szagpróba. Jól van, megszünt a kellemetlen gázszag. Megnyugtatom magam, nagy baj nem lehet / kevés dologtól félek, de a "gáztól" és a " villanytól " igen ! / .
Egy dolog azért nyugtalanít: ez a lakás egybe van építve egy iskolával, ha itt baj lesz, ott is lehet. Az nagyon drága lenne! / Én ezt minden telefonnál elmondtam - morfondírozok. Nem lesz baj, a szakemberek ehhez jobban értenek! /
Éjjel fél egy. A fiam épségben megérkezett. Ez mindennél fontosabb. Kívánom minden családnak, hogy ez mindig így legyen ott, ahol éppen úton volt/van/lesz bármely hozzátartozó.
Aludni térünk, de elkerül az álom. Képek villannak elém. Kedves olvasó, ezeket a kép
eket nem a fantáziám szülte. Ezek a képek valósak: gyereket kell kórházba juttatni este 11- kor / nem a sajátomat /, sikerül, s én ott állok tehetetlenül, egyszálmagam az utcán, mert a túloldalon álló, gyanús külsejű utasokkal teli kocsi miatt nem merek hazaindulni, félek - megoldom; botorkálok a leadó környékén, de mennem kell, mert egy tanítványom családjában haláleset történt, kell a segítség; éjjel egy óra, be kell mennem a "Fegyesekkel" az iskolába, öltözök, megyek - nem vagyok gondnok.
Én csak pedagógus vagyok, nekem ez a munkám. Igyekszem jól végezni. Miért?

Egyszerű a válasz: így tudok nyugodtan aludni. Lehet, hogy helytelen, de a munkám mennyiségét soha sem a fizetett munkaidő szabályozta / hallgattam és hallgatok is ezért épp eleget a családomtó
l /. De én szeretek nyugodtan aludni.
Remélem ezen az éjszakán valamennyi általam hívott gázszerelő is elmondhatta ezt magáról.

Önök mit gondolnak, higgyek még?
Varga Józsefné

 

Tekintse meg partnereink web oldalát is! :

A GYÁL és nagytérsége induló portál

PVC PADLÓ és PADLÓSZŐNYEG     SZOMSZÉDOLÓK

AUTÓRIASZTÓ! - AMI TELEFONÁL ÖNNEK

Fordítás   GÉPKÖLCSÖNZŐ-KULCSMÁSO    Autófesték bolt   LAKODALMASHÁZ

Pszichológus   VIDEÓ FELVÉTEL-KÖLCSÖNZŐ   Gyál Város  SPORT-JÁTÉK-TÁSKA

Vecsési vasudvar LAKÁSTEXTIL Könyvelés Műszaki bolt kisgépek FEGY

  Konditerem   Blue caffe      Kisbútor, kertibútor,müanyag      

Gyáli birkózók  100 Ft -os bolt     Édenpark kávéház-étterem-fagyizó

vissza a főoldalra Tovább a 12-16oldalra